Egerszalókon jártunk

Kicsit félve az olcsó ár által generált forgalomra, valamint a néha, a rossz vízállapotokról hallott véleményekre, de azért megpróbálkoztunk egy bejelentkezéssel. A dátumot már jó előre közöltük az intézménnyel, és visszaigazolást is kaptunk, hogy mehetünk.

Pünkösd utáni kedden érkeztünk, és meglepődve számoltuk meg, hogy mindösszesen hét egység van a kempingben. Persze, aztán hét végén megélénkült a forgalom, de így is csak az árnyékosabbnak mondható boxok voltak foglaltak. Eljöttünkkor (19.-én, csütörtökön) sem volt a telítettség, csak olyan  30-35%-os.

A vízminőséggel nem volt semmi probléma, igaz a gyógyvizes medencét kedd este eresztették le, és éjfélig élvezhettük a sterimob hangját, de ezután arany tiszta medencébe került a friss víz. Az általunk kedvelt langyos vizes medence mindig tiszta volt, csak a kánikula hatására délutánra már inkább meleg vizesnek lehetett nevezni.

A kempingről újat nem tudok írni, Kálmán barátom már beszámolt róla, csak a szokásos apró hiányosságokat lehet az üzemeltetőnek felróni. Például: hiányzó vegyi WC ürítő, a zuhanyozókban hiányzó tusfürdő-tartó polcok, vagy a fel nem töltött WC papír készlet. Ez utóbbi csak a hátsó, kempingesek által használt „üzemegységre” volt jellemző.

Most inkább a helyi, és a környékbeli látnivalókra térek ki.

Először ugye, a völgybe épített szuperszállót néztük meg, a sódomb mellett, ez csak sétaútnyi távolságra van. A parkoló végében elhelyezett útmutató tábla szerint innen elérhetők az úgynevezett kaptárkövek, de hogy hogyan, az végül is nem derült ki. De sebaj, mert a város-kában, a befelé vezető út melletti Gergely borház parkolójából, mintegy 150 méternyi, kissé meredek ösvényen elérhető egy kaptárkő. Tulajdonképpen ez egy, az erózió által kimunkált kőkúp, amibe az emberek barlang-szerű mélyedést vájtak, hogy az utókor vitatkozhasson azon, hogy ez lakás célú volt-e, vagy tényleg méheket tartottak benne.

A városháza mellől nyíló utcán át lehet megközelíteni a legfőbb nevezetességet, a barlanglakások sorát. Kívül-belül szépen rendbetett, hegybe vájt, többhelyiséges lakások a mai felfogás szerint a nyomor szinonimái, holott szívesebben laknék egy ilyenben, mint egy panelben!

 Erről a térről ellenkező irányban indulva lehet eljutni a dombtetőre épült katolikus templomig.

Ennek érdekessége, hogy a templom épülete, és a torony úgy jó harminc méterre vannak egymástól. A völgyben futó utcán továbbhaladva, a város végén egy nem is kicsi horgásztó található. Ezzel, tulajdonképpen bejártuk üdülőhelyünk nevezetességeit, és messzibb tájak felé kellett indulnunk látnivalókért.

Ha a főutca kereszteződésében balra fordulunk, akkor tizennyolc kilométer szlalomozás után eljutunk Kisnánára. Itt a falu közepén, és még csak nem is dombon áll a kiválóan helyreállított vár. A bejáratnál álló szlovák tájházban válthatjuk meg a belépőjegyet, és szét is nézhetünk a berendezett házban. A vár megtekintése, a torony megmászása után megnézhetjük a minden kerek órában levetített 3D-s filmet, mely a vár építését, átalakításait mutatja be a legújabb számítástechnikai animációkkal.

Visszafelé tartva elmegyünk a Sirokra vezető út kereszteződéséhez, így, ha sportosak vagyunk, akkor még megcélozhatjuk a siroki vár megtekintését is. A parkolóba is jó meredek út visz fel, de ez csak egy töredéke annak, amit a jegy megvásárlása után még gyalog kell megtennünk. De a csodálatos kilátás, és a szépen rendbehozott vár megéri a fáradságot!

Kisnána felé menet még Verpeléten áthaladva megér egy perc megállást a falu közepén álló ősi kovács-ház.

Közismertebb a másik irány, amerre elindultunk, vagyis Szilvásvárad. Egert csak érintettük, a Dobó tér környéke úgy is fel van túrva. Mónosbélen egy fényképezés erejéig megálltunk a régi, fából készült, elhagyatott szénrakodót megörökíteni, majd hamarosan megérkeztünk Bélapátfalvára. Itt jól kitáblázva megtaláljuk a Ciszterci Apátság felé vezető utat. Az Apátság épülete rögtön a bélkövek lábánál épült. Teljesen ép templom, mellette a régi épületrészek romfalaival, és a falak között egy kristálytiszta forrással. Városi ember itt megízlelheti, hogy milyen is az eredeti VÍZ.

Szilvásváradról óránként indul a kisvonat, menetrendje a neten megtalálható. (Kisvasut.hu)

A Szalajka völgyben végigutazva végül megérkezünk a Fátyol vízeséshez. Állítólag túl meleg nyarakon kevés benne a víz, most gyönyörűen csordogált lefelé. A vasút végállomásától 800 méterre hirdeti a tábla az ősember barlangját, de ez a táv már sajnos a mi lábunkban nem volt benne. Van egy vendéglő-féle is, itt állítólag pisztrángot lehet enni, de mi ugyanazzal a vonattal akartunk menni visszafelé is, és a 20 percbe már ez nem fért bele.

A Szilvásváradi végállomásnál aki akar meg is ebédelhet, és ha bemutatja a vonatjegyét még 10% kedvezményt is kap.

Biztos lehet még többféle kirándulással is bővíteni ezt a kettőt, de részint ennyire volt időnk, részint pedig már sokfelé jártunk korábban is ezen a tájon.

Érdemes volt kihasználni a jelképes kempingdíj lehetőségét, ajánljuk mindenkinek, mert ez olyan, mint a budai kutyavásár, csak egyszer van, idén!

2014.06.10-19.                                                  Mikola István és Györgyi