Ismét szüreti mulatságra jöttünk össze Majsán.

Mi már -mivel nyugdíjasként megtehettük- hétfőn elfoglaltuk helyünket a sok külföldi vendég között. Péntekig jó, ha három-négy magyar rendszámot számolhattam a rengeteg német között megbújva. Talán ilyen arány lehet egy német kempingben is, de nem a mi javunkra.
Csütörtökön kezdtek el szállingózni honfitársaink, és próbáltak helyet szorítani maguknak az egymástól kényelmes távolságra telepedett germánok között. Pénteken már jelentős roham alakult ki a még használható helyekért, és aki szombaton talált jönni, annak már be kellett érnie a leglehetetlenebb pozíciókkal is. Itt is markánsan bebizonyosodott, hogy ez a "mindenki ott, és annyit, amennyit akar" elhelyezés nem praktikus. Néhány lakóegység két helyet is elfoglalt, mivel a jármű plusz elősátor, meg annak az elősátra mellett még a parabola antennának is kellett a hely, még pedig a műholdra rálátás miatt, lehet, hogy tizenöt méterrel arrébb. Reméljük, hogy a jövő évi, pünkösdi Európa-találkozóig ez a kérdés megoldást nyer, és mindenki csak a saját "telkén" gazdálkodhat.
Az időjárás most kegyes volt, mind a résztvevőkhöz, mind a szervezőkhöz, nem úgy, mint húsvétkor volt. A szombati szüreti mulatság mondhatnánk, a szokott rendben zajlott le, akik sűrűn vesznek részt rajta, azok kedves ismerősként láthatták viszont a veterán motorosokat, a "nádszál" termetű kovácsmestert, a kádár mestert is. Most is volt paprikafűzés, töklámpás faragás, állatsimogatás, és minden amit már megszokhattunk ilyenkor.
Persze akadt újdonság is.  Verklis bácsi,  jurtát építő, nagydobbal örömet okozó hagyományőrzők, valamint aranyos tündéreket formázó kézműves is színesítette a kirakodó vásárt. A sűrű forgatagban bizony egy nívós produkció szinte észrevétlen maradt, a recepció mellett énekelt-zenélt egy csodálatos kis csapat, gyönyörű népzenét bemutatva. Sajnálható módon, alig néhányan hallgattuk műsorukat, pedig az színpadra kívánkozó színvonalú volt. Szívesen hallgatnám őket a jövő évi találkozón is!
A mustivászat, lekvárkóstolás, szöges trónon ücsörgés után, már koraesti félhomályban került sor a játékok, versenyek eredményhirdetésére, a vacsorára, és az olyannyira várt esti táncos-zenés programra.
A zenekar műsorának színvonala igen magas volt, egyetlen apró hibával: ők bizony nem a mai estén már markáns többségben lévő magyar vendégek kedvét keresték, hanem a németekét. Mi nem vagyunk táncolni, mulatni vágyók, csak zenehallgatók, így szívesen hallgattuk a repertoárt, de azon klubtársak, akik erre az estére készültek, és az általuk megszokott műsort várták, bizony csalódottan fordítottak hátat a táncparkettnek, és vonultak vissza lakójukba. A csalódottak nem voltak kevesen, ez a másnapi "medenceértekezleteken" folytatott beszélgetésekből is kiderült.
Vasárnap reggel aztán elkezdődött a szomorú pakolgatás. A távolabb lakók már kora délelőtt távoztak, akiknek nem kellett annyit utaznia, azok ebéd után szedték a sátorfát.
Visszaadtuk a kempinget a németeknek.

2013. szeptember                                                                 

                                                  Mikola István és Györgyi